Őszinte beszélgetéssorozat a Magyar Korfball Válogatott tagjaival
A sorozat záróepizódjaként talán nem is választhattam volna más beszélgetőpartnert, mint azt az igazán inspiráló fiatalembert, akinek a korfballról alkotott nézőpontját játékosi mivoltán túl játékvezetői és szövetségi kapitányi élményei is gazdagítják. Az augusztusi Beach Korfball Világbajnokság apropóján ő is megjárta Marokkót, de ha nem így lett volna, akkor is tapasztalt játékosnak számít felnőtt válogatottunkban. Magabiztos rutinnal várja tehát a 2022. október 31-én kezdődő, Törökországban megrendezésre kerülő Világbajnoki selejtezőt. A negyedik, s egyben utolsó beszélgetés során a gyors mozgásáról és játékintelligenciájáról is híres Majer Zsoltot faggattam. Korfballról, válogatottságról. És egy kicsit másról.
NÉVJEGY
Név: Majer Zsolt Ferenc
Életkor: 25 év
Magasság: 180 cm
Válogatott mezszám: 11
Klubcsapat: 1908 SZAC Budapest
A csapattársaidat már jól kifaggattam a Beach Világbajnokságról, kezdjük inkább máshol. Három eltérő szerepkörben mozogsz a korfon belül. Játékos, játékvezető és szövetségi kapitány. Hogyan definiálnád magad?
Zsolti: Hosszú évekig elsősorban játékos voltam. Nem is tudom, mi volt az a pont, amikor rájöttem, hogy tetszene az edzősködés. Talán érkeztek pozitív visszajelzések, amikor eljöttek fiatalabb játékosok az edzéseinkre a KIWI-ből (Kispesti Waldorf Iskola – a szerk.), hogy jól segítem őket a tapasztalataim alapján. Igen, ez indíthatta el. Így alakult, hogy elkezdtem a Barna (Hack Barnabás: az 1908 SZAC Budapest vezetőedzője – a szerk.) mellett segíteni a SZAC akkor induló fiatal csapatát és megtetszett a feladat. Szintén a Barna mellett kezdtem el segíteni az U17-es válogatottat. Majd megszakadtak az edzői szerepkörök, nem maradt rájuk időm. Ha nem tudok valamit teljes bedobással csinálni, azt nem csinálom, mert az nekem lelkileg sem jó. Pláne ha ekkora felelősségről van szó.
A játékvezetés is játékosi mivoltomból ered. Nem voltak rá különleges ambícióim, csak nyitott voltam, így elmentem az éppen kínálkozó játékvezető képzésre. Azóta is élvezem a játékvezetést. Nagyon jó személyiségfejlesztőnek tartom az edzősködéssel együtt, úgyhogy hétköznapi hasznát is tapasztalom.
Van összefüggés a három szerepkör között?
Zsolti: Mindenképpen. De egyébként a korfballban könnyebben összehozható, hogy több színtéren is helytálljon az ember, mint egy másik sportban.
Ha játékosként megélem a szituációkat belülről, játékvezetőként pedig kívülről, akkor könnyebb együttérezni mindkét féllel. El tudom fogadni például a rossz ítéleteket, amik úgyis lesznek, hiszen elkerülhetetlen, hogy néha rossz ítéletet hozz játékvezetőként. Viszont azt is tudom, hogy nagyon nem mindegy, azokat hogyan reagálod a játékosok felé. Ugyanígy tudom azt is, hogy játékosként milyen rosszul tud érinteni egy rossz ítélet, ahogy azt is, hogy játékvezetőként milyen nehéz helyezkedni, mindent jól átlátni. Tehát ez oda – vissza működik. Mindkét féllel empatikusabb tudok így lenni és el tudom fogadni a hibákat.
A szövetségi kapitányi szerepkörbe is be tudod építeni ezeket a kétoldalú tapasztalatokat?
Zsolti: Játékosként már elég sok nemzetközi tornán vettem és veszek részt, tehát még mindig aktívan tevékenykedem, mint játékos. Ez értelemszerűen nagyon sokat tud segíteni abban, hogy tudjam, egy-egy torna előtt, egy-egy szituációban vagy a felkészülés során a játékosok hogyan gondolkodhatnak, mire van szükségük. A friss tapasztalatok sokat segítenek a játékosokkal való kommunikációban, illetve abban, hogy a fejlődésüket támogatni tudjam.
Említetted a játékvezetés személyiségfejlesztő hatását. Mesélj még erről, kérlek!
Zsolti: Játékvezetőként gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy az ember konfliktusba kerüljön. Csomó konfliktuskezelési stratégiát ki lehet próbálni, illetve meg lehet tanulni, hogy kivel szemben melyiket érdemes alkalmazni. Ez például az élet más területein is hasznos tud lenni, hiszen nyilván más és más személyiségtípusú emberrel találkozol pályán kívül is. Ha ezeket megtanulod, hamarabb közös nevezőre jutsz bárkivel.
Ritka, hogy valaki ennyire tudatos legyen egy látszólag nem annyira komplex tevékenységgél kapcsolatban. Honnan ered ez a monitorozási hajlam?
Zsolti: Az a helyzet, hogy az egyetemen edzői szakra járok és ott tanítanak nekünk sportpszichológiát meg sportpedagógiát egymásra épülő kurzusokon. Nagyon jó képzést kapunk és a friss tudást azonnal van lehetőségem kipróbálni a gyakorlatban. Innen jön ez a tudatosság. Megkapjuk a nyers, elméleti anyagokat, amin szeretek gondolkozni, továbbvinni a gyakorlatba, tudatosan használni. Néha sikerül, néha nem, de utóbbiból is lehet tanulni.
Mi motivál az U17-es szövetségi kapitányi feladataiddal kapcsolatban?
Zsolti: Már önmagában hatalmas motiváció az, hogy ekkora felelősséggel bíztak meg minket, a stábot (Majer Zsolton kívül Bellusz Kristóf, Berényi Tamás Áron és Tasnádi Sára jelentik az U17-es edzői stábot – a szerk.). Ez egy nagyon fontos korosztály és kardinális kérdés, hogy a játékosok minél jobban fejlődjenek, megmaradjanak a korfballnak és ebből később a felnőtt válogatott és az egész magyar korfball profitálni tudjon. Azt tapasztalom, hogy nem csak a korfballban, de sajnos más sportágakban is nagyon nagy a lemorzsolódás a 16 és 20 év közötti időszakban. Célom az, hogy ezek az elképesztően tehetséges fiatalok a fejlődés mellett motiváltak, lelkesek maradjanak, és folytassák a korfballt.
Nagyon szeretek edzősködni és tanítani, így már önmagában az is egy nagy motiváció, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.
Akkor ez a pozíció egy egyetemi kiegészítő gyakorlatnak is betudható?
Zsolti: Igen, nagyon jó annak. Frissen tapasztalom a hasznát az egyetemen tanultaknak.
Milyen sportág edzője leszel?
Zsolti: Ez egy szakedzői szak, de kosárlabda szakirányon. A labdarúgás jobban érdekelt volna, csak az ELTE-n nem indult, a TF-re meg nem szerettem volna menni. A kérdés nekem sem teljesen tisztázott egyébként, de valószínűleg a labdarúgás lesz a végső állomás, ami persze nem zárja ki a korfballt. Bár sajnos egy idő után az anyagiak sem lesznek elhanyagolhatók.
Melyik korosztály érdekel?
Zsolti: Egyelőre csak U17-tel foglalkoztam, labdarúgásban pedig még egyáltalán nem foglalkoztam csapattal. Kitűzött célom egyébként későbbre, hogy majd felnőtt korosztállyal foglalkozzak. Ott egészen más dolgokra kell helyezni a hangsúlyt, mint utánpótlásban. Mindkettő izgalmas, de mindkettő más miatt. Nagyon kicsikkel nem foglalkoznék egyelőre. Mondjuk 10 éves kor fölött nyitott vagyok bármely korosztályra. Valószínűleg egyik csapattársammal lesz is egy U12-es csapatunk nyáron, de annak szervezése még folyamatban.
Úgy tudom, a labdarúgás nem csak leendő edzőként van jelen az életedben, hanem aktív játékosként is.
Zsolti: Igen, úgy mondhatnám, hogy amatőr szinten magas szinten focizom, de profi vagy országos szinten azért nem. Tehát Budapest I. osztályában, a Csepel-Csep-Gól FC-nél. Mindig is nagyon szerettem focizni és egyszer eljött az a pont az életemben, hogy kipróbáljam, milyen is nagypályán, így fogtam magam és lementem az ELTE-BEAC-hoz. Elképesztően jó élmény volt, sokkal pozitívabb közeg fogadott, mint vártam. Nagyon élvezem a sok edzést, a sok küzdést, a sok hajtást. Azóta azért csapatot váltottam. Ez most pont az a szint, amit profinak gondolnak az emberek, de azért ez még eléggé amatőr – nevet. A fociban gyakorlatilag ez a legnehezebb szint, mert profi hozzáállást várnak, ugyanakkor a körülmények nem azok. Suliba jársz, dolgozol mellette, több csapattársamnak családja is van. Teljes élet mellett kell a prioritási sorban legelőre helyezned az edzéseket.
Te ezt hogy tudod megoldani?
Zsolti: Szerencsére a munkámat rugalmasan tudom végezni, én szabom meg az időbeosztásomat, így ott tudok lenni a délutáni, esti edzéseken.
Mi élvez most prioritást? A foci vagy a korfball?
Zsolti: Eléggé hullámzó, de a foci tud prioritást élvezni. A korfballos motivációm attól függ, hogy készülünk – e nemzetközi eseményre. Most például egyértelműen a korfball az első. De a Magyar Bajnokság már nem elég motiváció ahhoz, hogy a korfball háttérbe szorítsa a focit.
És a játékosi, játékvezetői, edzői státuszaid között tudsz sorrendet állítani?
Zsolti: Fú, ez nagyon nehéz kérdés. Te mit mondanál erre? Na jó. Azt válaszolnám, hogy nem tudok dönteni. Egyfolytában jár az agyam. Egyik pillanatban az U17 ügyein gondolkozom, másik pillanatban valamin játékosként. Váltják egymást a gondolatok. A játékvezetéssel pedig egyáltalán nem foglalkozom, amíg nem vagyok a helyzetben.
Evezzünk kicsit más vizekre. Rengeteg tapasztalatod van már válogatott felkészülésekkel kapcsolatban. Hogy érzed, hogy sikerült ez a mostani?
Zsolti: A korábbiakkal összehasonlítva is úgy érzem, nagyon jól sikerült ez a mostani, hiszen voltak felkészülési meccseink és több edzőhétvégénk, programunk az U21-esekkel. Többször voltunk Csehországban a nyáron, szeptemberben Szlovákiában a Mayor Cup-on, a szerbek pedig hozzánk jöttek látogatóba. Én a felkészülés nagyjából felén tudtam részt venni, leginkább a foci miatt. Azt érzem, hogy a csapatunk maximálisan felkészült, jó formába kerültünk. Én magabiztosan vágok neki ennek a VB selejtezőnek. Nagyon várom már a tornát.
Bocs, de erre lecsapnék: Mitől volt elég a te 50 % – os jelenléted?
Zsolti: Heti 4-5 fociedzésem van, ahol nagyon sokat foglalkozunk az erőnléttel, robbanékonysággal, így ez adott. Ezen kívül heti egy korfball edzésre biztosan eljártam és az edzőhétvégéken is részt vettem. Ennyi edzéssel fizikálisan készen lesz az ember a tornára. A bajnoki meccseknek, valamint a Beach Korfball Világbajnokságnak köszönhetően friss meccsrutinom is van, és az elmúlt évek tapasztalatai, játékpercei is számítanak. Remélem, hogy ez elég volt. De majd kint meglátjuk.
Örülök, hogy említed a Beachet. Mit emelnél ki arról az eseményről? Mit hozol magaddal?
Zsolti: Őszinte leszek, nem tudom, mikor éreztem magam ennyire jól egy tornán. Nagyon-nagyon egy húron pendült a társaság. Gyakorlatilag az összes időt együtt töltöttük mindannyian, csapatként. Nagyon speciális helyzet volt, hogy az edzőnk nem tudott velünk utazni, így saját magunkra voltunk utalva, mindent közösen, nekünk kellett megoldani. Nagyon sokat nevettünk. Annak köszönhetően, hogy a torna előtt volt pár szabadnapunk, még jobban megerősödhetett a csapategység. Emiatt is tudtunk sokkal jobban küzdeni a pályán és semmi feszültség nem volt senkiben, ha bárki hibázott. Őszintén szólva nagyon ritka, hogy egy tornán semmi feszültség ne legyen egy csapatban. Természetes, ha van.
A VB selejtezőn is létrejöhet egy ilyen szintű csapategység?
Zsolti: Igazából összehasonlíthatatlan a két esemény. Gyakorlatilag a keret dupla akkora. Tizenhárom fő a keret, plusz két stábtag utazik velünk (Hack Barnabás: szövetségi kapitány, Jakab Olivér Rudolf: csapatmenedzser – a szerk.), ennyi ember pedig nem tud állandóan egységesen mozogni. Lehetetlen folyamatos közösséget alkotni. De én minden torna előtt teljesen pozitívan és optimistán látom a csapatot. Biztos, hogy nagyon jól fogom érezni magam, akár a pályán, akár azon kívül. Ezt érzem a többieken is. Persze biztos, hogy lesznek olyanok is, akiknek lesznek nehezebb pillanataik, de azért vagyunk egy csapat, hogy segítsünk egymásnak ezeken túllendülni.
Az eredmény tekintetében mi a cél, mikor lennétek elégedettek?
Zsolti: A többiek nevében még nem tudok nyilatkozni. Fontos, hogy ismerjük egymás elképzeléseit ezzel a kérdéssel kapcsolatban, de a személyes célkitűzések megbeszélésére már a helyszínen fogunk időt szánni. A saját nevemben nyilatkozva pedig több célt szoktam kitűzni: van egy álomcél, egy reális cél, illetve egy alapminimum elvárás. A jelenlegi torna esetében ezek nem is feltétlenül különböznek egymástól. Az alapelvárás az, hogy az első két hely valamelyikén végezzünk. A reális és az álom pedig az, hogy megnyerjük ezt a tornát. De a realitás és az álom között nagy különbség tud lenni, sok mindenen múlik.
Min múlhat az álomcél megvalósulása?
Zsolti: A csapat akaratán nem fog múlni. Senkin nem érzem, hogy félvállról venné. Azon fog múlni, hogy mennyire tudunk higgadtak maradni a kiélezett szituációkban. De úgy gondolom, hogy ezúttal mentálisan is egészen profin készülünk a tornára és rengeteg tapasztalat van ebben a keretben. Vannak rutinos játékosaink és vannak kevésbé rutinos, de nagyon tehetséges játékosaink. A keret teljesen egész és egységet tud alkotni. Ez lesz a kulcs. Mindannyian egy irányba tartunk és én bízom benne, hogy ez meg fog mutatkozni a pályán is.
Mik a személyes céljaid? Mitől lennél elégedett a saját szerepléseddel?
Zsolti: Én mindig akkor vagyok elégedett és akkor élvezem igazán a játékot, ha úgy érzem, hogy kevés hibával játszom. Tehát nincsenek ki nem kényszerített hibáim, labdaeladások, kapkodva meghozott döntések. Fontos, hogy jó döntéseket hozzak és a csapat számára mindig a lehető legjobb megoldást válasszam. Illetve én eléggé szeretek nyerni azon kívül, hogy élvezzük a játékot. Alapvetően akkor vagyok elégedett, ha győzni tud a csapat.
Mi a speciális képességed korfball játékosként?
Zsolti: Szerintem jól látok a pályán. Tudom, hova fog mozogni a csapattársam, hogy tudom jól helyzetbe hozni és hogy tudok én helyzetbe kerülni. Talán ez az erősségem és szeretem is kihasználni. Illetve még nagyon szeretem az ellenfél mozgását elemezgetni és így tudatosan játszani ellene. Emellett a csapattársaimat is ellátni hasznos tanácsokkal a megfigyeléseimmel kapcsolatban.
És mi az a plusz, amit a személyiségeddel tudsz belevinni a csapatba?
Zsolti: A pozitivitásom. A lendületem, hajtóerőm. A magabiztosságom.
Milyen álomnégyest raknál össze a jelen kerettagokból?
Zsolti: Na erre az a válaszom, hogy én nagyjából mindenkivel tudok és szeretek is játszani. Mindenkivel másért. Úgy gondolom, hogy az edzőnek a dolga összeállítani az oldalakat és én maximálisan bízom benne.
Mivel töltöd szívesen az egyetem, munka, foci, korfball mellett fennmaradó szabadidőd?
Zsolti: Most egyébként a szakdolgozatomat kezdem el összeállítani. De meglepő módon szeretek sportolni még ezeken kívül. Szoktam teniszezni járni a bátyámmal, illetve kispályás foci bajnokságon veszünk részt egy baráti társasággal. Jó időben kosarazni is ki szoktunk járni. Szeretek festeni, de ahhoz ihletett állapot kell. Természetesen szeretek sorozatokat nézni. Szeretek új dolgokba belevágni: új úticél, új tevékenység kipróbálása. Sok mindent csinálok és elég változatosan.
Mi a legutóbbi új dolog, amibe belevágtál?
Zsolti (nevet): Jelentkeztem labdarúgó játékvezető képzésre, de végül nem vágtam bele, mert rájöttem, hogy nem fér bele az időmbe. De nemrég láttam egy hirdetést egy amatőr tenisz kupára és gondoltam, jó volna kipróbálni magam ismeretlen emberek ellen is, így beneveztem. Ez egy egész napos szombati program volt és nagyon jó tapasztalattal szolgált.
Miket szoktál festeni?
Zsolti: Hát igazából ha látok egy alkotást, ami akár a színek, akár a formák miatt megtetszik, akkor újra alkotom, elkészítem magamnak. Ez jó levezetés. Utána pedig oda tudom adni valakinek ajándékba vagy kirakom a falra. Ennyi.
A magyarországi BEK döntőn, valamint a Beach Korfball Világbajnokságon készült fényképek Marco Spelten munkái.
Az október 31-én kezdődő Világbajnoki selejtezőről, beosztásról, élő közvetítésről az alábbi gombra kattintva olvashatsz bővebben.
the scorpio dance 