Road to Taipei

– A színfalak mögött –

Essen a fókusz ezúttal a stáb tagjaira. Azokra az emberekre, akik régóta önkéntesen adják idejüket, energiáikat, lelkesedésüket és szakértelmüket a magyar korfball válogatottnak és azon túlmutatóan a magyar korfballnak is. A 2023. október 20-29. között megrendezésre kerülő tajvani világbajnokság apropóján a legfontosabb háttéremberekkel, Hack Barnabás szövetségi kapitánnyal és Jakab Olivér Rudolf menedzserrel beszélgettem. Szerencsére az egyébként szerény és szűkszavúnak mutatkozó uraknak megered a nyelve, ha korfballról van szó…

---

---

Viszonylag régóta menedzserkedsz különböző magyar válogatottak stábtagjaként. Hogyan kezdődött, honnan ered az indíttatás?

Olivér: Fú, meglepődtem a régóta szó használatán, de rá kellett jönnöm, hogy valóban egészen sok mindenen túlvagyok már. Onnan indult ez a történet, hogy valamelyik nyári gyerektáborban egyik este, miután kibeszéltük Barnával (Hack Barnabás, szövetségi kapitány – a szerk.) az aznapi tanulságokat, a másnapi programot, meg úgy egyébként mindent, akkor valahogy arra kanyarodott a szó, hogy hiányzik neki egy menedzser a válogatottakba. Hiszen volt már sok jó társa ebben, de többnyire kiemelkedő játékosok, akik értelemszerűen nem tudtak egyszerre mindkét szerepkörre maximálisan koncentrálni. Lényeg, hogy felmerült mindkettőnkben, hogy esetleg tudnék neki segíteni. A táborba is úgy kerültem be, hogy úgy éreztem, tudnék és szeretnék ebben többet segíteni, együtt dolgozni Barnával. Először a 2019-es EB-re mentem vele.

Tehát felnőtt korosztállyal indultál.

Olivér: Igen, ezután mentem az U21-esekkel is, majd az U19-es pályázat is úgy került leadásra Kacsa (Erdei Attila, U19-es válogatott szövetségi kapitány – a szerk.) által, hogy szerepeltem a stábban és azóta ott is segítkezem.

Számodra tehát nem a korosztály volt a meghatározó, hanem a szövetségi kapitányok személye?

Olivér: Igazából igen. Egyáltalán nem az volt a szempont, hogy kik a játékosok, akikkel együtt kell dolgozni. Úgy gondolom, hogy amióta edzősködöm és láttam kisgyereket, nagy gyereket, felnőttet, mindenkivel együtt tudok dolgozni, ott nincs nagy kihívás. Az edzők személye volt fontos, hogy nekik segíthessek. Illetve pár évvel később derült ki, hogy ez mit is jelent, ugyanis kezdetben csináltam, amiről úgy gondoltam, hogy kell, hiszen sosem volt körülírva. A menedzser menedzseli a csapatot. Majd valaki rávilágított, hogy mik is a feladatok valójában.

Na és mik ezek a feladatok? Változnak a korosztályok függvényében?

Olivér: Először azzal lettem behúzva, hogy viszonylag kevés dolga van egy menedzsernek. Amikor utazik egy válogatott egy eseményre, akkor azzal kapcsolatban kell néhány adminisztratív dolgot elvégezni. Például leadni a hosszú listát, utazólistát, összegyűjteni megfelelő aláírásokat, elmenni egy menedzser meetingre. Viszonylag egyszerű és rövid adminisztrációs feladataim voltak. De ahogy telt-múlt az idő, bővült az általam meghatározott feladatkör. Nem csak az utazás, hanem a felkészülés kapcsán is akadnak teendők. Régen az volt a módi, hogy a szövetségi kapitány elintézett mindent. Szervezte az edzést, bérelte a termet, kommunikált a játékosokkal. Igyekeztem ráállni arra, hogy a felkészülés során is többet segítsek, levegyek terhet a vállukról, hogy a szakmai munkára koncentrálhassanak. Így az utazás megszervezése, szállás, program, edzések, kapcsolattartás is az én feladatom. Bár mind Kacsával, mind Barnával jól megoszlanak a feladatok.

Ha feladatkörben nem is, hozzáállásban, jelenlétben más embert kívánnak a különböző korosztályok?

Olivér: Egy felnőtt válogatott sem öreg, így nem érzem, hogy nagy különbség volna. Nyilván amikor kiskorú játékosokkal kell együttműködni, akkor a szülőt is be kell vonni. Tapasztalataim szerint többnyire már az U19-es korosztályban szereplő játékosok is megfelelő érettséggel rendelkeznek.

Könnyű veled együttműködni?

Olivér: Relatív. Én úgy gondolom, hogy igen. Mindenképpen pozitív változás volt a bekerülésemmel, hogy a játékosok számára könnyebben elérhetők az információk. Gyorsabban, hatékonyabban reagálok, mint az edzők. Persze nem vagyok tökéletes, előfordul csúszás az én részemről is. De remélem, hogy alapvetően elégedettek.

És hogyan éled meg a Barnával közös munkát? Ki tudsz-e emelni nehézséget, illetve mi az, ami nagyon gördülékeny?

Olivér: Barnával már előtte is együtt dolgoztam az utánpótlás bajnokság szervezésében, így nem a válogatottban tapasztaltam először az árnyoldalait és a pozitív oldalait. Egy kicsit néha az nehéz, hogy talán túl könnyedén, túl szabadon veszi a dolgokat. Azt tartja szem előtt, hogyan lehetne valamit a legkedvezőbben megoldani egy játékos számára. Mindenképpen pozitív, hogy mindig igyekszik a legjobb lehetőséget biztosítani a csapattagoknak. Ez viszont néha nehéz mondjuk pénzügyi szempontból. Nehézségbe ütközve azt mondja, hogy nem baj, csináljuk, majd lesz valahogy, csak ezt utána valahogy meg is kell valósítani. Bár sokkal jobb ez így, mintha a másik véglet lenne, hogy nem merne bevállalni semmit.

Kicsit gondoljunk bele: ha van U19, U21, beach és felnőtt termi esemény is egy évben, akkor te négyszer utazol nem éppen akciós és nem személyes szórakozásodat, kikapcsolódásodat szolgáló külföldi eseményekre. Fontos, hogy lássuk: a rengeteg munkán túl anyagi terhet is jelent mindez. Hogyan mozog ez benned? És egyáltalán hogyan kivitelezhető?

Olivér: Teljesen jogos felvetés. Alapvetően én is úgy gondolok magamra, mint aki dolgozni megy el és ezért fizet is. Nyilván aki játszik, az is fizet azért, hogy játszhasson. Igyekszem úgy felfogni, hogy a korfballt is nagyon szeretem meg a játékosokat is és szeretném, hogy jó legyen nekik, így ingyen is dolgoznék. Azt pedig, hogy még fizetek is, igyekszem úgy eltenni magamnak fejben, hogy igen, kiutazom valahova, ahol sok időt eltöltök munkával, feladatokkal, de amikor nem dolgozom, akkor egy új várost láthatok, a csapattal szórakozhatok, jó meccseket nézhetek. Ezt mindig melléteszem: egészen sok pozitív dolog jár vele. Ezekért fizetek.

Tehát ezekkel számolni kell az éves költségvetésedben?

Olivér: Igen, tervezek az utazásokkal, de sajnos az utóbbi pár évben előfordult, hogy valamelyik utánpótlás korosztály nem utazott, így kisebb volt a teher. De például a tavalyi évben egymás után utazott az U21 és a felnőtt és mindkét utazás egészen drága volt. Az megterhelőbb volt, de mindig kalkulálok ezekkel. Ahogy a Kékvölgyes utazásokkal is tervezni kell.

Az esetleges szponzorációból befolyt összeget egy az egyben a játékosokra fordítjátok?

Olivér: Igen, az így befolyt összegeket egy az egyben a játékosok költségeinek csökkentésére fordítjuk. Ugyanakkor hozzá kell tennem – és sosem titkoltam -, hogy bár a stáb is fizet az utazásért, viszont igyekszünk úgy megoldani a költségvetést, hogy a játékosoknál valamivel kevesebbet fizessen a stáb. És innentől kezdve csökkennek az árak, ha sikerül szponzort találni. Ez már mind a játékosokra fordítódik.

Evezzünk kicsit más vizekre. Nem csupán menedzser vagy a korfon belül, hanem játékos, edző, bíró is. Melyik szerepkör mit jelent és hol helyezkednek el ezek az életedben?

Olivér: Életemben először játékosként találkoztam a sporttal és mindig is az volt az elsődleges. Azután amikor néhány éve elkezdtem edzősködni, az vált fontosabbá, hiszen ott több játékos fejlődése kerül fókuszba, nem csupán a sajátom. Ekkor háttérbe szorult a játékos létem. A Kékvölgyben úgy épülnek fel most az edzéseink, hogy az U11-es korosztálytól a felnőttig mindenki egyszerre van ott, s mivel rajtam kívül csupán Kacsa az edző, gyakran előfordul, hogy egy edzésen nem is vagyok jelen játékosként, hanem neki segítek. Játékvezetőként ezek a szerepkörök nem ütköznek egymással. Egy olyan vállalást tettem, hogy nem vezetek meccset saját meccsem előtt, hogy fel tudjak készülni, tudjak beszélni a csapatommal. Utána már gond nélkül. Játékvezetői pályafutásom egészen az elején áll. Rengeteg lehetőséget kapok, hogy fejlődjek és igyekszem élni ezekkel, dolgozom rajta, hogy jobb legyek. De ez van mindenből a leghátrébb, hiszen ezt kényszerből kezdtem el.

Bár most kezd minden kicsit háttérbe szorulni, mert van egy olyan tervem az idei szezonra, hogy kicsit világgá megyek. Kacsa már át is vette azt a csapatot, amelyikkel én foglalkoztam korábban. Ő vezeti most mindkét felnőtt csapatunkat, én csak besegítek.

Nahát. Hol képzelhetünk el téged a szezonban a korfballpálya helyett?

Olivér: Sajnos egyelőre inkább csak beszélek róla. Valamikor tavaly tél környékén elhatároztam, hogy kicsit világot látok. Az egyetem lassan véget ér, már nem kell bejárnom, nem kíváncsiak rám az épületben, be tudom fejezni távolról is. A munkámat szintén bárhonnan végezhetem, mindegy hogy itthon ülök a számítógépem előtt vagy Kuala Lumpurban. Elhatározásom szerint a VB előtt nem aktuális ez, majd utána. Egyelőre pontosabb tervem nincs, mint hogy novemberben valamikor fogom a táskámat, felülök egy repülőre és megnézem, milyen a világ.

Mennyi időre tervezel eltűnni?

Olivér: Erre vonatkozóan semmilyen terv nincsen. Az biztos, hogy nem az a szándékom, hogy elmegyek egyetlen helyre és ott maradok egy évig, de nem is állnék tovább néhány nap után. Az biztos, hogy ebben a szezonban a korfballos feladataimat átruháztam másra. Lemondtam az elnökségi posztomról, a bizottságokban is átadtam a feladataimat másoknak.

Mik a prioritások, vannak-e álomcélok?

Olivér: Nem igazán. Először mindenképpen Európán belül tervezek felfedezni országokat, azután meglátjuk.

Említetted az Elnökséget és a Bizottságokat. Beszéljünk ezekről is, hiszen nem csupán menedzser, játékos, edző és bíró vagy, de a Szövetség működésében is jelentős szerepet vállalsz.

Olivér: Először az utánpótlás szervezésébe kapcsolódtam be, amikor utánpótlás edző lettem és elkezdtem kérdezgetni, hogy mi miért van. Akkor megkaptam, hogy ha jobban tudom, akkor csináljam. Így is lett. De ott is volt egy felsőbb szerv, amitől szintén vártam a válaszokat és ott is megkaptam, hogy akkor csináljam én. Utána csatlakoztam az Elnökséghez is. Onnantól kezdve belefolytam a Játékvezetői és a Média Bizottságba is. Úgy voltam vele, hogy amit hozzá tudok tenni, azt hozzáteszem. Ehhez hozzátartozik, hogy ez mind rengeteg felelősség, program, így nagyon aktívan nem dolgozom egyikben sem. Hivatalos forma szerint az Elnökségi mandátum lejár öt év után. Gondoltam, ha már így van, akkor nem hosszabbítom meg, tartok abban is egy szünetet.

Valószínűleg eléggé belelátsz így a magyar korfball működésébe. Mit gondolsz, mitől működhetne jobban a háttérmunka, hogyan lehetne népszerűbb ez a sport Magyarországon?

Olivér: Például nagy gond szerintem, hogy hiányzik egy általános nagy közös irány, cél. Ha ezt megtalálnánk, akkor le lehetne bontani apróbb mérföldkövekre, feladatokra, akár bizottságokra, akár személyekre vonatkozóan, hogy hogyan akarjuk elérni ezt. Persze vannak kezdeményezések, de ezek kissé csapongóak, és nincsenek összefogva közös céllá. Jellemzően kisebb szervezetek, egységek, személyek mennek a maguk feje után és csinálják, amíg működik. Szerintem hiányzik a nagy, közös gondolatmenet.

Véleményed szerint mi hiányzik ennek megvalósulásához?

Olivér: Talán az lehetne a válasz, hogy kéne egy ember, aki összefogja mindezt és megfogalmazza, hogy mit kéne csinálni. Erre voltak kísérletek, legutóbbi elnökünk is egy olyan ember volt, aki független volt mindenkitől, nem voltak kötődései, előítéletei, nem húzott semerre, de neki sem sikerült összefognia a korfball fontos embereit.

Mit gondolsz, miért nem járt sikerrel?

Olivér: Amikor elbúcsúzott tőlünk egy nyilvános ülésen, azt mondta, hogy megpróbálta, de túl sok volt a szembeszél. Érzése szerint a magyar korfballon belül sem sikerült összevonni az embereket, illetve a magasabb állami szervektől sem kapott támogatást, amikor kitalálta, hogy szeretne például egy családi sportnapot. Több kezdeményezése volt nagyobb eseményekre, de ezekre felülről nem érkezett támogatás.

Jelentős átalakulásban van tehát a Szövetség. Lemondott az elnök, lejárnak mandátumok. Mit lehet tudni a továbbiakról?

Olivér: Kristóf (Bellusz Kristóf, főtitkár – a szerk.) nagyon aktívan dolgozott azon, hogy legyenek jelöltek és jelen állás szerint egy a Pécsi Tudományegyetemen tanító testnevelő tanárnak volna szándéka az elnöki pozíció betöltésére. Ezenkívül több, magyar korfballban aktív tagot is sikerült meggyőznie, hogy lépjenek be és legyenek elnökségi tagok. Úgyhogy ha minden igaz, akkor november környékén lesz egy tisztújító ülés, amikor is új irányt vehet a magyar korfball. Így, hogy egy kvázi teljesen új kezdetre van lehetőség, hátha többen éreznek majd indíttatást arra, hogy csatlakozzanak és együttműködve tegyenek a magyar korfballért.

Mivel töltöd a korfballos szerepkörök mellett fennmaradó szabadidődet?

Olivér: Hát korábban rávágtam volna, hogy egyetem. De az már nem vesz el időt igazán. Most passzív féléven vagyok, tavasszal vár rám egy aktív, amikor is lesz egy darab tantárgyam és meg kell írnom egy szakdogát, majd ha minden igaz, kapok egy mérnök-informatikus alapdiplomát a BME-n, 8 év egyetemi lét után. Emellett dolgozom: van egy munkahelyem, ahol mellékállásban heti 20 órát dolgozom, illetve egy másik cégnek dolgozom projekt alapon, ahol nagyjából heti 5-10 órát foglalkozom a feladataimmal. Ezek mind weboldalak, tehát webfejlesztéssel foglalkozom munkaidőmben. Ezenkívül ha úgy adódik, akkor a szabadidőmben is. A legújabb és legizgalmasabb egyéni projektem az volt, hogy sok év szájrágás után ténylegesen megvalósítottam egy elektronikus, tabletes jegyzőkönyvet. Ha minden igaz, akkor ebben a szezonban teszteljük, és a jövő évben már egy teljesen papírmentes jegyzőkönyvet fogunk tudni használni az asztalnál.

Megkérdezhetem, hogy minek köszönhető az elnyújtott egyetemi lét?

Olivér: Hát igen, van egy szabály, miszerint ennyi idő után automatikusan kirúgják az embert, külön kérvényt kellett benyújtanom maradásom érdekében. Azt történt, hogy volt egy porckorongsérvem, ami miatt nem tudtam letenni a vizsgáimat. Ekkor passziváltattam magam, s mire felépültem, tudtam mozogni, addigra átkerültem önköltségesre, így értelemszerűen a munka kapott előjogot.

Bár az U19-es feladataidat letetted, mégis megkérdezném, mik a jövő évi tervek, számíthatnak-e utazásra az érintett játékosok?

Olivér: Kacsát (Erdei Attila, szövetségi kapitány – a szerk.) győzködnöm kellett, hogy ne riasszák el a költségek, fussunk neki. Már volt egy válogatott edzésünk. Csináljuk együtt, amíg itt vagyok, és ha elmegyek, folytatja nélkülem. De sajnos vélhetőleg nagyon drága lesz Spanyolországba utazni. A válogatott edzésen pedig 7 darab fiú vett részt összesen, ami nem túl biztató. De a tervek szerint utazik a válogatott.

Hol vannak a lányok?

Olivér: Az U19-es korosztálynak az egy sajátossága, hogy sokkal könnyebb motiválatlannak lenni és nem eljönni. Az elmúlt években is kisebb volt a szűrés, sokan abbahagyják a sportot ebben a korban, lemorzsolódnak. De egy egészen hosszú listám van arról, hogy kik azok, akik beleférnek és elvileg aktívak is. Van, aki előző nap elmegy bulizni és ezért nem jön el, amiről azt gondolom, hogy mivel válogatott eseményről van szó, így akkor is eljössz, ha nem tudsz lemondani a bulizásról és egy percet sem alszol. Nem tudom, min múlik a motivációjuk. Igyekeztünk időben meghirdetni az edzést több felületen, de a jövőben jobban fogunk figyelni arra, hogy direkt megkeressük a játékosokat, nem csupán a klubok edzőin keresztül. A személyes törődés többnyire meghozza a gyümölcsét.

Beszéljünk kicsit a tajvani világbajnokságról. Testvéred, Jakab Gergő részt vett a felkészülésben a tág keret tagjaként, az utazókeretben azonban nem kapott helyet. Tudod függetleníteni a testvéri érzéseket a szövetségi kapitány döntésétől?

Olivér: Nyilván benne lesz a fejemben utazáskor, hogy akár ő is ott lehetne, hiszen az elmúlt években keményen dolgozott ezért, de úgy gondolom, hogy tudom függetleníteni magam ettől. A kerethirdetés után átbeszéltük ezt Barnával és arra jutottam, hogy sajnálom, mert nagyon szívesen utaztam volna a bátyámmal, de el tudom fogadni, hogy ő most a nyolcadik fiú.

Ha már Gergő, akkor beach világkupa, amin először vettél részt menedzserként. Milyen élmény volt, illetve hogyan értékelendő az idei 5. helyezés?

Olivér: Igen, tavaly az a különleges helyzet állt elő, hogy nem tudtunk utazni Barnával Marokkóba a csapattal, hiszen teljesen átfedésben volt az esemény a gyerektáborral. Szóval a szajoli étkezdében üvöltöttünk a gyerekekkel együtt, amikor megvertük a hollandokat. A beach alapvetően nem az én műfajom, egészen más sport, máshogy kell futni, gondolkozni. Az 5. hely pedig annyiban bosszantó, hogy lehettünk volna előrébb is, hiszen az volt a cél, hogy a legjobb négybe bekerüljünk. De hát voltak más országok, akik szintén nagyon be akartak kerülni. Az 5. helyre is büszkének lehet lenni, nagyon szép eredmény.

Milyennek ítéled a mostani felkészülést?

Olivér: A korábbi évekhez képest sokkal szervezettebb és aktívabb volt ez a felkészülés. Nyilván ha lett volna rá lehetőségünk, akkor sokkal több állomást terveztünk volna. De egész szépen sikerült már tavasszal is egy-egy edzést összehozni havonta, illetve nyáron volt egy két napos edzőhétvége Egerben, egy csapatépítéssel összekötött beach esemény, illetve augusztusban egy 5 napos holland edzőtábor is. Ősszel pedig minden hétvégén van edzés, edzőmeccsek külföldi ellenfelekkel is.

Mik az esélyek, mi a célkitűzés?

Olivér: Van egy minimális esélyünk, hogy bejutunk a legjobb nyolcba. A 2025-ös Világjátékokat már évekkel ezelőtt kitűztük, azt pedig így tudjuk elérni. Ez volna egy nagy cél. Ehhez a csoportunkból meg kéne verni Suriname-ot, akikkel kint Hollandiában játszottunk egy barátságos meccset. Látszódott, hogy nem lehetetlen, de egészen komoly kihívás. Amennyiben nem sikerül bejutni a legjobb nyolcba, úgy sem fogunk nagyon lemaradni és igen jó meccseket játszhatunk minőségi ellenfelek ellen. Kilenc-tizedik helyen zárhatunk, úgy gondolom.

Sok korfos élményben volt már részed. Ki tudsz-e emelni legkedvesebb emléket?

Olivér: Alapvetően az volt a legjobb korfballos pillanat, amikor először meccseltem U13-asokkal Csengével (Sáfrán Csenge, a Kékvölgy SE játékosa – a szerk.) és 13 csapatból harmadikok lettünk a korosztályban. Az egy nagyon boldog pillanat volt. Illetve tavaly az a csapat, akiket én edzősködtem NB1/B-ben, harmadik helyen végzett. Ezekre vagyok a legbüszkébb korfos pályafutásom során. Kékvölggyel még nem sikerült NB1-es csapatunkkal a harmadik helynél magasabbra jutni.

Esetleg idén? Mik a Kékvölgy tervei?

Olivér: Idén mind az egyes, mind a kettes csapatunk erősen fiatalított. Ez alapvetően kényszer, de ez a két csapat sem lett féllábú, szépen meg fogják állni a helyüket a fiatalok. Van lehetőségük jó eredménnyel végezni.

Ha visszatérsz az elvonulásról, a korfball újra része lesz az életednek vagy könnyes búcsút vesztek egymástól?

Olivér: Igazából erre akkor fogok tudni válaszolni. De igen komoly fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy mennyire fogom tudni hátrahagyni a korfballt. Nem is említettük, de a Kékvölgyben is fontos szerepem van az adminisztratív részben. Ha nem is egyedül viszem, de nagy felelősség rakódik rám. Ezt valószínűleg nem fogom tudni szüneteltetni távolról sem. A bizottságokat könnyebb szívvel le tudom tenni, és majd meglátjuk, mi történik nélkülem. Visszatérve pedig valószínűleg annyit teszek bele, amennyit kell, igénylik.

Hogyan reklámoznád a bizottságokhoz, Elnökséghez való csatlakozást?

Olivér: Erre van egy nagyon jó válasz, amit kommunikálhatnák jobban. Igen, önkéntes munka, pénz nincs, dolgozni kell. De ha átlagolunk, akkor hetente mondjuk fél óránál többet nem kell vele foglalkozni egy szezon alatt. Tehát nem egy nagy munka, ellenben rengeteg tapasztalatot lehet szerezni. Valóban releváns skillekben lehet fejlődni. Felsorolva valamilyen szinten: esemény szervezés, -koordinálás, e-mail írás, kommunikációs képességek, szabályismeret, médiával kapcsolatos képességek (kamerázás, fényképezés, posztok készítése, média megjelenés). Nem mellesleg ezt bárki beleírhatja az önéletrajzába, amivel igen csak ki lehet tűnni.

Van a csatlakozásnak alsó korhatára vagy bármilyen lelkes fiatal szerepet vállalhat?

Olivér: Hivatalosan nincs. Szerintem tizennégy éves kortól bárki csatlakozhat akár félhivatalosan. Kipróbálhatja magát és kiderül, hogy van-e olyan feladat, amit rá lehet bízni, szívesen csinál. Ha beletanul, akkor kaphat komolyabb feladatokat is.

Kihez fordulhatnak az esetleg csatlakozni vágyók?

Olivér: Van a weboldalunk, a korfball.hu. A Szövetség menüpont alatt fel van sorolva az összes bizottság, tagokkal, elérhetőségekkel. Bátran lehet keresni az ott megjelenített személyeket, ha úgy kényelmesebb, akkor akár Facebookon. Nyilván ezek még az átalakulás előtti adatok. De Kristóf (Bellusz Kristóf, főtitkár – a szerk.) biztos pont, ő marad a pozíciójában és tudja, hogy melyik bizottsághoz ki tartozik. Őt biztosan lehet keresni kérdésekkel.

---

Szívesen hozzátennél a magyar korfball működéséhez?

A bizottságok elérhetőségeihez kattints: