2022. nyarán lehetőségem adódott egy meseszép szlovén helyszínen, távolba nyúló hegyekkel körülölelve táboroztatni egy csoportnyi fiatalt. Ennek a megmozdulásnak a keretén belül találkoztam egy évek óta nem látott ismerőssel. Egy különleges, erőteljes energiákkal bíró, határozott, ugyanakkor felettébb kedélyes fiatalemberrel. Valakivel, akit amikor legutóbb láttam, piedesztálra emeltem, túl bölcsnek, túl nyugodtnak, túl erős tükörnek, szinte félelmetesnek láttam. Megközelíthetetlen, távoli volt, mégis megmagyarázhatatlan kíváncsisággal és erővel vonzott és hagyott fontos földi nyomokat bennem. S lám, pár év elteltével én kellő magabiztosságot szerezhettem egy ilyen erős kapcsolódásban való egyenrangú részvételhez, ő pedig leszállt a földre kissé emelkedett állapotából.
Így történt, hogy egy másik szinten, őszintén és tisztán kelthettük fel egymás érdeklődését. S bár a két hetes tábor során mindenkinek megvolt a maga napi feladata, tudtuk a dolgunkat, sürögtünk–forogtunk, mindig adódott lehetőség a kapcsolódásra. Az emlegetett fiatalemberrel ezek a spontán, szorgos létezés közbeni gyors összetalálkozások minduntalan valami erős – akár túlzó, a körülöttünk lévők számára érthetetlen tréfát, valami kissé misztikus összenézést, Aha–élményt hoztak. Te is látod? Én is látom! – súgták a pillantások.
Ezeken a rövid, de jelentőségteljes mozzanatokon túl azért beszélgetésre is loptunk időt. Fény derülhetett a mély és tagadhatatlan lelki, valamint intellektuális vonzalomra. Arra, hogy ugyanúgy látjuk az embereket, ugyanúgy kiszagoljuk a hamisságot, ugyanúgy megéljük, hogy sokan érthetetlenül tartanak tőlünk. Az olykor durva humorunkat is kiveséztük, mindezt jobbító szándékkal, igyekezve megérteni és beépíteni az örökös másik fél érzéseit, látásmódját. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy míg nekem a Napom, addig neki az Aszcendense skorpió…
Ez sok mindent megmagyaráz…
És azonnal the scorpio dance–nek kezdte hívni játékosan azt a misztikumot, azt az érzékenységet, azt a másokból kiváltott – legyen jó vagy rossz, de tagadhatatlanul valamilyen – hatást, azt az egymásra hangolódást szemben a mások általi furcsa tartással (egyidejűleg vonzódással), ami kettőnk között, ott a mások alkotta térben egyértelműen azonosítható volt. Gyönyörű, állandó mozgás, belső áramlás. Érzékeny játék az energiákkal.
A skorpió tánc tehát elsősorban nem a testmozgásról szól, ahogy – szomorú vagy sem – én sem vagyok professzionális táncművész. Számomra azt a mély, tiszta és félelemmentes megismerni vágyást, érzékenységet és másokba való belelátást jelenti, ami egy jó, erőforrásos skorpió archetípusnak sajátja. Őszinte, nem köntörfalaz, ugyanakkor intuitív és empatikus. Lelki mozgás ez tehát, mely magabiztosan akár tudatalatti dimenziókba visz és hihetetlen erőivel közelebb segít önmagadhoz. Már ha vagy elég bátor… 😉
the scorpio dance 