Őszinte beszélgetéssorozat a Magyar Korfball Válogatott tagjaival

---

Íme valaki, akit nem tudok az idei Beach Világbajnokságról faggatni, ellenben klubcsapatával szeptemberben Bajnokok Ligája selejtezőn járt, így még frissebb nemzetközi élményekkel bír. A sorozat harmadik részében ismét egy fiatal hölgy a beszélgetőpartnerem. Méghozzá egy olyan, aki nem csupán felnőtt válogatottként bukkan föl évek óta a nemzetközi porondon, hanem Szövetségünk munkájából is aktívan kiveszi a részét. A 2022. október 31-én kezdődő, Törökországban megrendezésre kerülő Világbajnoki selejtező várható kihívásaival szemben már sok éves tapasztalata segíti. Ezúttal a Magyar Korfball vörös hercegnőjét, Pauly Fannit faggattam. Korfballról, válogatottságról. És egy kicsit másról.

---

---

A 2022/23 – as Magyar Bajnokság első fordulóján sikerült egy bokasérüléssel indítanod. Mi a diagnózis, illetve mennyiben befolyásolja ez a Világbajnoki selejtezőn való szereplésed?

Fanni: Külbokaszalag szakadás a pontos diagnózis. Igazából csodával határos a helyzet, mert eszméletlenül gyorsan gyógyul. Nem tudom, hogy ez miért van, talán nagyon akarok menni és a testem kooperál velem, aminek nagyon örülök. Körülbelül másfél hetet adtam neki, majd a szakember engedélyével óvatosan újra kipróbáltam magam edzésen, amiben Barna (Hack Barnabás, szövetségi kapitány – a szerk.) sokat segített személyre szabott tanácsokkal, feladatokkal. Persze kímélni kell. Át kell állítani az agyamat nekem is, hiszen nem fogom tudni megcsinálni ugyanazokat a dolgokat, valószínűleg ki fog hatni a teljesítményemre, igen. De még van pár nap, bizakodó vagyok. Állítólag annak is lehet köszönhető a gyors ütemű gyógyulás, hogy már voltak apróbb sérüléseim a bokámban.

Ettől függetlenül milyennek érzed a felkészültségedet? Mennyit tett ehhez hozzá a szeptemberi BL selejtező a Kékvölgy SE csapatával?

Fanni: Nagyon sokat. Azt ugyan sajnálom, hogy pont a balatonszemesi edzőtábor hétvégéjén volt, mert így részben lemaradtam a felkészülés egy fontos állomásáról, részben rengeteg nemzetközi tapasztalatot szereztem a Kékvölggyel, közel az utazáshoz, de erről meg a válogatott csapattársaim maradtak le.

Egyébként azt gondolom, hogy voltam már felkészültebb, viszont hozzátartozik, hogy már bő öt éve készülök nagyjából ezzel a csapattal tornáról tornára. Nagyon régóta vagyunk együtt ahhoz, hogy esetleg egy rövidebb felkészüléssel is jól menjen a csapatjáték.

Sok felkészülésen és tornán vettél már részt Magyarország színeiben. Elmondásod szerint nagyjából hasonló csapatösszetételben. Hogyan helyeznéd mérlegre az eddigi tapasztalatokat a mostanival?

Fanni: Nekem az etalon felkészülés a 2019 – es Világbajnokságot (Dél – Afrika, Durban – a szerk.) megelőző volt. Nyár vége felé volt maga az esemény és már tavasszal többször Csehországba utaztunk mérkőzéseket játszani, készülni. Volt egy keménymag, akik a mostani csapatban is benne vannak egyébként. Sári, Tamó, Zsolti. Velük nagyon megküldtük. Emlékszem, azt éreztem, nagyon komolyan vesszük és ennél jobban nem lehet felkészülni. A mostani felkészülésnél azt érzem, hogy még ráférne a csapatra egy hónap. Én nem érzem készen magunkat. De lehet, hogy ezt csak azért mondom, mert az elmúlt két hétben csak arra koncentráltam, hogy lábra tudjak állni. Valószínűleg ha nem kellett volna kihagynom a szemesi edzőhétvégét, akkor máshogy éreznék. Most azért még szalagokat huzigálok a lábujjaimmal a földön. Ez nem az a vágyott szint. Lélekben jól érzem magam a csapattal. Testileg nem az igazi most.

Csapat felkészültség ide vagy oda, mi a cél ezen a tornán?

Fanni: Hát én szeretném megnyerni ezt a selejtezőt. Ha nem nyerjük meg, nem jövünk haza – nevet. Nyerni megyünk. De azt szeretném, hogy szépen és élvezettel játsszunk. Sok mindent gyakorlunk és jó lenne, ha ezeket meg tudnánk mutatni. Nekünk is önbizalmat adna és komplexebben is egy fontos visszaigazolás volna.

És mi okozna elégedettséget a személyes céljaidat tekintve?

Fanni: Nagyon elégedett lennék, ha a sérülésem ellenére effektívnek tudnám érezni magam, a játékomat. Szeretnék felülkerekedni ezen. És azt is jó volna felismerni, ha elég. Ha fáj, ha abba kell hagyni. Összességében szeretnék egy kiegyensúlyozott tornát.

Ez alatt mit értesz pontosan?

Fanni: Szerintem ebben a csapatban a nem feltétlenül kezdőket felállítva is egy erős sor jön ki. Ezért ha valami nem megy, mindig lehet változtatni rajta úgy, hogy mindenki elégedett legyen. A saját és mások teljesítményével, az eredménnyel, a kapott játékpercekkel, az edző döntéseivel, a közösség erejével.

Na és mi az az extra, amit te, mint Pauly Fanni, a személyiségeddel tudsz hozzátenni a csapathoz?

Fanni: Alapvetően vidám, kedélyes embernek tartom magam amellett, hogy komolyan veszem az ilyen kihívásokat. Szerintem a csapatban mindenkivel van egy alapvetően jó kapcsolatom. Ezek biztosan mind sokat számítanak és jól fognak jönni a torna során.

Mely három embert választanád magad mellé egy álomnégyeshez ebből a keretből?

Fanni: Jaj. Attól függ. Lehet két négyes? Valamelyik edzésen volt egy Bellusz Kristófos, Gergős, Sáris négyes, az elég ütős volt. Ez legyen az egyik. De a Zsoltival nagyon jól együtt tudok játszani. Plusz mondjuk Tamó, Jazmyn. Ez két eléggé különbözőféle felállás. De tudok még mondani. Mondjak?

A válogatottságon kívül is sok mindent csinálsz a korfballban. Tagja vagy a Játékvezető Bizottságnak, az Elnökségnek, a Kommunikációs és Média Bizottság elnöke vagy és a Kékvölgy SE elnöke is. A Média Bizottsági tevékenységekre kérdeznék most rá. Vannak – e tervek, újítások idénre?

Fanni: Szponzorokat keresünk teljes erővel, mert nagyon elkél. A válogatottaknak is és a Szövetségnek is. Egy minimális anyagi keret elengedhetetlen ahhoz, hogy bármit is szervezhessünk, tervezhessünk. Most először szépen kicsinosítgatjuk a közösségi média oldalainkat, hogyha valaki ránk keres, akkor lássa, ott is aktívak vagyunk, érdemes minket támogatni.

Szóval a korfball jó sok időt kitesz az életedben. A maradék kis idődet mivel töltöd?

Fanni: A kis szabadidőmben hajnali ötkor kelek és megyek kenyeret sütni, ugyanis pék vagyok a Pipacs Pékségben. A média megjelenésünket is én csinálom, amit nagyon élvezek. Ezen kívül önmunkázom, bontogatom a lelkemet, ugyanis pszichológusnak tanulok. Már van egy szakdolgozatom alapképzésen, hamarosan meg is védem és akkor lesz egy diplomám arról, hogy viselkedéselemző vagyok. Ja és vannak növényeim is, paradicsomokat nevelgettem a nyáron, volt legalább tizenöt szem, megérte a sok locsolás – nevet.

---

A BL selejtezőn készült fotó Marco Spelten nevét dicséri.

Az október 31-én kezdődő Világbajnoki selejtezőről, beosztásról, élő közvetítésről az alábbi gombra kattintva olvashatsz bővebben.

Őszinte beszélgetéssorozat a Magyar Korfball Válogatott tagjaival

---

Ezúttal egy fiatalemberrel beszélgettem, aki több korosztályos válogatottat és felnőtt versenyt is megjárt, de előző beszélgetőpartneremhez hasonlóan szintén a Beach Korfball terén tette le eddig névjegyét. A 2022. október 31-én kezdődő, Törökországban megrendezésre kerülő fedettpályás Világbajnoki selejtező új kihívás lesz számára. A beszélgetéssorozat második részében Jakab Gergőt faggattam. Korfballról, válogatottságról. És egy kicsit másról.

---

---

Gratulálok a Beach Korfball Világbajnokságon elért 4. helyezéshez! Mit érdemes tudunk erről az eseményről?

Geri: Köszönöm! Nagyon jól éreztem magam. A korfball része is nagyon tetszett és maga az utazás is. Mindenki nagyon lelkes volt, bíztam benne, hogy jól fog sikerülni a torna. Egy hetet voltunk kint, ebből csupán két nap volt maga a megmérettetés. Így voltak edzőmeccseink is és igazi csapattá válhattunk az éles mérkőzések kezdetéig.

Tizenhárom csapat volt, ebből hét a mi csoportunkban. Erős csoportot kaptunk, mindenkivel szoros meccset sikerült játszani, a mögöttünk végző csapatokkal is. Az első meccset Marokkó ellen el is veszítettük, amin meglepődtünk és onnantól össze kellett szednünk magunkat. Csoportharmadikként végeztünk, így a hollandokat kaptunk meg a legjobb négybe jutásért, a papírforma nem nekünk kedvezett. De nem volt akkora baj, sikerült megverni őket egy hihetetlenül izgalmas és szoros mérkőzésen. Rendes játékidőben és hosszabbításban is döntetlent játszottunk, végül büntetőpárbajban győzedelmeskedtünk.

A torna alatt két sérülésünk is volt. Nekem a bokám fordult ki, Bellusz Kristófnak az egyik lábujja jött ki a helyéről, de hihetetlenül gyorsan összeszedtük magunkat mindketten. Azért ő is, én is kihagytunk egy-egy meccset.

Ha jól tudom, nem először jön szembe a 4. hely a Beach eseményeken. Szerinted mi hiányzik ennek megugrásához?

Geri: Valóban, ez a harmadik 4. helyezésünk. Igazából már a hollandokat sem kellett volna megvernünk, az is egy csoda. A papírforma sem engedte meg, hogy ennél előrébb zárjunk. Az elődöntőben a portugálokkal, míg a bronzmeccsen a belgákkal találkoztunk. Mindkét csapat erősebb, felkészültebb nálunk.

De az első helyen végző lengyel válogatottól csak egy góllal kaptatok ki a csoportmeccsen, nem igaz?

Geri: Hát ők mindenkit szanaszét vertek. Az ő csapatuk attól volt ennyire jó, hogy iszonyatosan pörögtek. Az akarásukon múlott. Nem volt eladott labda, alig volt hiba. Ez mindenki ellen működött. A magyar csapaton sokszor azt látom, hogy az akarás az, ami más csapatokhoz képest nem látszik annyira a pályán.

A súlyvesztés tudatos?

Geri: Aha, de ez egészségügyi szempont, nem is feltétlenül a felkészülés miatt döntöttem így. Nagyjából két éve nem eszem cukrot, fehér lisztet is alig. Emiatt sokkal könnyebb vagyok, ami jól jön a sportban.

Először szerepelsz fedettpályán a felnőtt válogatottban a közelgő Világbajnoki selejtezőn. Milyen érzések vannak benned ezzel kapcsolatban?

Geri: Hát izgulok nagyon. De bizakodó is vagyok, mert a papírforma, amit más helyeken említettem, most nekünk kedvez. Aszerint mi a hét csapatból a legjobb kettő-háromban benne vagyunk. Ha odatesszük magunkat, a legtöbb csapatot meg fogjuk verni. Az erősebb csapatok ellen is van esélyünk, attól függ, hogyan állunk oda. A küzdeni akarás fontos lesz nagyon.

Miben lesz ez a kihívás más, mint egy két napos Beach torna?

Geri: A legfontosabb szerintem egy ilyen hosszabb tornánál, hogy mennyire tudunk regenerálódni. Az első nap biztosan meghúzzuk a meccseket, de kérdés, hogy a vége felé is ott tudunk-e lenni fejben és fizikálisan is. Számítani fog, hogy az ötödik napon is ugyanolyan koncentráltak leszünk – e, mint az elsőn.

Ezen kívül mi lehet a kulcsa annak, hogy jó eredményt érjetek el?

Geri: Szerintem a legfontosabb, hogy lássa rajtunk az ellenfél és mi is magabiztosak legyünk abban, hogy igenis nyerni akarunk. Volt már olyan, hogy nem láttam ezt a pozitív kezdeti hozzáállást, így hagytuk az ellenfélnek, hogy ledomináljon, a saját játékát játssza a miénk helyett.

Hogyan értékelnéd a felkészülési folyamatot? Készen álltok?

Geri: Megfelelően intenzív volt. Heti két edzés volt hétköznap és hétvégén is mindig volt valami. Talán lehetett volna még hosszabb. Bár amint lement a Beach (augusztus – a szerk.), rögtön elkezdtük a felkészülést, nem nagyon lehetett volna hamarabb. A játékosok részvételének arányával nem mindig voltam elégedett, de azért akik a legkomolyabban gondolták, azok mindig ott voltak az eseményeken.

Mi az a plusz, amit te, mint Jakab Gergő, a személyiségeddel tudsz adni a csapatnak?

Geri: Szerintem a legfontosabb tulajdonságom, hogy nagyon nyugodt tudok maradni a pályán. Például a túlpörgésre hajlamos csapattársaimat is kicsit vissza tudom lassítani. Természetesen van, amikor pörögni kell, de nem szabad túlzásba vinni.

Mi lenne a te álomnégyesed? A négyből egy te vagy.

Geri (nevet): Fú, hát összerakok valamit gyorsan. Rajtam kívül Zsolt, Jazmyn és Sári. Lányoknál a legharcosabbakat szerettem volna a pályán tudni, ez egy nagyon fontos szempont számomra.

Evezzünk kicsit más vizekre a korfballon belül. Klubcsapatod, az SZKHSE sok feljátszót veszített az idei szezonban azzal, hogy a VSD csapata felkerült a felsőházba. Hogy áll most a csapat? Mik az idei célkitűzéseitek?

Geri (nevet): Megyeget a csapat, így fogalmaznék. A meccsre járás népszerűbb, nagyjából 5-5 játékosunk van, az edzéseken kisebb a létszám, sokan nem tudják megoldani az edzéseken való részvételt is. De lelkesek vagyunk. Egyelőre egy meccsünk volt a szezonban az 1908 SZAC Budapest ellen, de tulajdonképpen az is egy jó meccs volt ahhoz képest, hogy a SZAC mennyire edzésben van, mi pedig ilyen tessék-lássék módon álltunk neki a szezonkezdésnek. Bízom benne, hogy a többi csapat ellen ez a győzelemre is elég lesz.

Megütötte a fülemet, hogy nem szívesen foglalkozol emberekkel. Közben társasjátékozol, csapatban játszol. Az egy másik színtér, ott jól esik a társas érintkezés?

Geri: Valószínűleg az a különbség, hogy szabadidőmben olyan emberekről van szó, akikkel sok hasonló érdeklődésünk van. Míg ha mondjuk vendéglátós lennék, ahol folyamatosan random emberekkel kellene érintkeznem, az eléggé túlterhelne szociálisan.

Értem. Egy utolsó kérdés: Milyen társasjátékot ajánlanál az olvasóknak és miért éppen azt?

Geri: The Crew: Mélytengeri küldetés. Ez egy nagyon pörgős, könnyed kártyajáték. Ráadásul együtt kell dolgozni benne. És mivel a játékban búvárokat alakítunk, nem szabad beszélni, úgy kell teljesíteni a küldetéseket.

---

A Beach Korfball Világbajnokságon készült fotókat Marco Spelten neve fémjelzi.

Az október 31-én kezdődő Világbajnoki selejtezőről, beosztásról, élő közvetítésről bővebben az alábbi gombra kattintva olvashatsz.

Őszinte beszélgetéssorozat a Magyar Korfball Válogatott tagjaival

---

Mai vendégem egy fiatal hölgy, aki bár nemzetközi megmérettetések tekintetében igen tapasztalt, fedett pályás eseményen a 2022. október 31-én kezdődő, Törökországban megrendezésre kerülő Világbajnoki selejtezőn debütál Magyarország színeiben, mint felnőtt válogatott. A sorozat első részében Ásványi Nikolettet faggattam. Korfballról, válogatottságról. És egy kicsit másról.

---

---

Augusztusban voltál Marokkóban a Beach Korfball Világbajnokságon, ahol fantasztikus, 4. helyezést értetek el. Mit emelnél ki erről az eseményről?

Ási: Nagyon jó volt nézni napról napra a csapat fejlődését. Persze kicsit rossz, hogy ez magán a tornán történt meg, de egy elég kaotikus felkészülés előzte meg a versenyt. A különböző nyári elfoglaltságok miatt az edzések nagy részén a csapat nagyjából fele tudott jelen lenni (a teljes csapat 4 fiú, 3 lány – a szerk.). A tornát megelőzően, már a helyszínen azonban volt három edzőmeccsünk is, ahol kikaptunk a viszonylag gyenge Marokkótól. Indiát és Hong Kongot megvertük ugyan, de nagyon összeszedetlenek voltunk. Ez elég nagy arcon csapás volt, de ennek köszönhetően rájöttünk, változtatni kell, nem fognak az ölünkbe hullani a győzelmek. Sikerült megbeszélni, hogyan szerepelhetünk jól a tornán.

Az első meccseink még nem sikerültek annyira jól, még akkor is gyakoroltunk, szoktuk egymást, szépen lassan fejlesztettük magunkat a holland meccsig. Érdekes volt látni, ahogy egy hét alatt összeraktuk a játékunkat. Jó élmény, hogy meg tudtuk csinálni.

A közelgő Világbajnoki selejtezőn debütálsz fedett pályán a magyar válogatott színeiben. Hogyan készülsz erre?

Ási (nevet): Hát eddig ebbe így még nem gondoltam bele. Furcsa érzés a válogatottal szerepelni. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egyszer BEK-re (Bajnokok Európa Kupája – a szerk.) mentünk a klubcsapatommal. Az is csak egy selejtező volt és az is olyan emberekkel, akiket ismerek.

Akkor nem is érzed a súlyát?

Ási: Dehogynem! Sőt! Most érzem azt életemben először – a Beach meg a mostani selejtezővel kapcsolatban -, hogy nagyon szeretnék utazni és komolyan veszem a felkészülést. Ez furcsa is. Korábban voltak problémáim azzal, hogy túl nagy felelősséget helyeztem magamra és ettől rosszul éreztem magam. Ez most a mentális felkészülésem része, hogy úgy hozzam ki magamból a maximumot, hogy nem rakok magamra szükségtelen stresszt. Próbálom úgy felfogni, hogy ez is csak egy torna, amire felkészültem. Nem lehet baj.

A két nagyon eltérő műfaj közül melyik áll közelebb hozzád?

Ási (nevet): A Beach. Sokkal. Úgy érzem, a játékstílusomat sokkal jobban tudom használni. A csiki-csuki ziccereket, a homok lassítását. Lassabb játékos vagyok, de homokban az ellenfelem is gátolva van, ez nekem segít. A Beach játékstílusban sokkal jobban azt tudom játszani, amit szeretek vagy ami fekszik nekem. Kevesebb 3-1, sok kis egyéni dinamikus meglátás.

Mit gondolsz a csapat felkészültségéről?

Ási: Hogy mennyire vagyunk készek, az majd kint derül ki. Privi is, Szemes is meglepetés volt. Az nehéz volt a felkészülésben, hogy a játékosaink egy része külföldön van, így nehezebb volt a csapatjátékokat gyakorolni (Falcsik Alexandra Angliában, míg Mezey Sylene Hollandiában élnek, korfballoznak – a szerk.). Nagyon hasznosak voltak az egyéni vagy páros feladatok is, de nekem hiányzott az, hogy többen legyünk és tudjunk jobban játszani. Ettől függetlenül nagyon pozitív felkészülés volt. Rajtam kívül sokan jelen voltak és otthon is készültek. Jó volt látni, hogy sokan motiváltak és tettre készek. Ez egy hobbisport, viszonylag könnyű válogatottnak lenni, de nem ezt a hozzáállást láttam, komolyan vettük a felkészülést.

Mit vársz magadtól ezen a tornán? Mitől lennél elégedett?

Ási: Hát ha mentálisan stabil tudnék maradni. Ez Priviben elég jól ment. Sok csapat többre lenne képes, ha fejben nem esne szét. Ha pályára mehetek és úgy jöhetek le, hogy azt érzem, hasznos lehettem, tudtam jó passzokat adni, jó helyekre mozogtam és tudtam igazán segíteni a játékot, akkor elégedett leszek. No meg azért szoktak helyzeteim lenni, főleg közeliek, vagy csiki-csuki ziccerek. Annak is örülnék, ha kint is lenne ilyen és gól is születne belőle.

Pont arra lettem voltam kíváncsi, hogy szerinted mi a te specialitásod a pályán?

Ási: Közeli dobások. Nem 1-1-es szituációból, hanem 3-1-ből, második szándékból. Szerintem jól meg tudom találni azokat a helyzeteket, amikor egy dobás után a védőm nem számít rá, hogy betörök. Ezt ki tudom használni és úgy mozdulok, hogy közelebb kerüljek az állványhoz. Illetve az asszisztens pozíciókat mondanám. Segít benne a magasságom is, bátran be lehet nekem ívelni a labdát.

És milyen különlegességet, pluszt hozol te, mint Ási, a személyiségeddel a csapatba?

Ási: Nem tudom, hogy ezt mások így érzik – e, de talán a stabilitás. Már nem nagyon szoktam a pályán sajnálkozni a dolgokon, bosszankodni a bírón. Nem fokozom a szétesettséget, ha nem megy az oldalnak. Talán ez annyira nem hat ki, de biztosan számít, ha eggyel kevesebb ember bosszankodik adott helyzetben.

Mi lenne az álomnégyesed? Veled együtt természetesen.

Ási: Zsolti, Bellusz Kristóf és talán a Jazmyn vagy a Sári. Kristóf nagyon jól szed, Zsoltinak meg nagyon jól lehet segíteni.

Van – e bármi, amit még fontosnak tartasz most elmondani?

Ási: Hosszú utat jöttem ahhoz, hogy a válogatottban lehessek. Még mindig furcsa érzéseim vannak a válogatottságommal, az itt betöltött szerepemmel kapcsolatban, hiszen annyi korábbi válogatott tag inaktív vagy nem tud itt lenni. Tudom, hogy fejlődtem, de nehéz reálisan látni a helyemet. Amikor elkezdtem korfozni, akkor nagyon sokszor rosszul éreztem magam a pályán és meccsek után, mert állandóan ostoroztam magam, ha valami nem úgy sikerült. De attól, hogy megnyugodtam, jobban tudok játszani és jobban élvezem is. De erre még tudatosan oda kell figyelni. Kispadosként indultam, ezért is furcsa most itt lenni. Ki is hagytam egy időt, nem láttam értelmét, hogy a kispad miatt utazzak.

Mi változott? Hogyhogy újra kedvet kaptál?

Ási: A Beach korffal tértem vissza, az sikerélmény volt. Portugáliában is megtanultam jobban, stabilabban játszani (2021/22-es őszi szemeszterben fél évet Portugáliában töltött egyetemi Erasmus program keretein belül, ahol a helyi GD Bons Dias csapat tagjaként korfballozott – a szerk.). Ez egy út. Meglátjuk, hova visz.

---

A Beach Korfball Világbajnokságon készült fotó Marco Spelten nevével fémjelzett.

Az október 31-én kezdődő Világbajnoki selejtezőről, beosztásról, élő közvetítésről az alábbi gombra kattintva olvashatsz bővebben.